Az vizelet állaga lehetett víztiszta, középsűrű és sűrű, zavaros, átláthatatlan.
Híres vizelet terápiahívő volt Paracelsus (1493-1541), aki korának egyik legismertebb orvosa volt.
Az ázsiai sámánok a vizeletet alapanyagnak tekintették, különböző ’gyógyszerek’ elkészítésénél. Sri Lankán, Koreában és Dél-Afrikában bizonyítottan már régen használják a vizeletterápiát, mint gyógymódot.
Tibeti orvoslás: A különböző betegségtípusokra különböző színű, szagú és állagú vizelet jellemző. A rlunk kékes, habzó. Mkhrisz vörösessárga, gőzös, erős szagú. Bad-kan fehér, csekély szagú és gőzű.
Megkülönböztetik az éjszaka első és második felében vett vizeletet. Az éjfél előtti vizelet a napközben felvett táplálékot mutatja, az éjfél utáni pedig a szövetek és szervek nedveit. Ezt az eljárást ma is használják, ez a Zimnickij-próba.
A vizeletvizsgálatot reggel végzik, az első vizeletből. A vizsgálandó személynek bizonyos szabályokat be kell tartania: előző nap tartózkodnia kell az erős teától, fűszeres és zsíros ételektől, cukortól, túl sok folyadéktól és a szexuális élettől.
A vizeletet teljesen tiszta, fehér porcelánedénybe gyűjtik, majd egy tiszta fapálcikával az orvos megkeveri és az így létrejövő buborékokból is következtetéseket, von le. A nyugati, kémiai szerekkel végzett vizsgálattal szemben, a tibetiek nem használnak kémiai anyagokat, csak az érzékszerveikre támaszkodnak. A vizeletnek 9 tulajdonságát vizsgálják, annak hőfoka szerint.
A friss vizelet elemzésekor a színt, szagot, átlátszóságot és a buborékokat nézik. Langyos vizeletnél az üledéket és habot. Kihűlt vizeletnél pedig a színváltozást figyelik.
Szibériában a női vizelet fogyasztása a bőr fiatalságának megőrzését jelenti. Konyhai edényeiket vizelettel mossák tisztára.
A perzsák rendszeresen fogyasztották a medve vizeletét.
Angliában az első írásos anyag 1693-ból való „Salamon’s English Physician, or the Druggist’s Shop Open’d” egy bizonyos Dr. Salamon, az „orvostudományok professzora” fogalmazta és II. Mary királynőnek ajánlotta. Ebben magyarázza a vizelet gyógyító hatását. Beszél a külső és belső használatáról, megemlíti hogy elfogyasztva megszűnteti a máj, lép, és epe bántalmakat, valamint hatásos a pestissel és minden lázas betegséggel szemben.
Angliai orvosokról is ír egy indiai, 1963-ban megjelent könyv „Manav Mootra: „Dr. T. Wilson Dichmann, egy híres angol orvos megállapítása szerint a vizelet összetétele a beteg állapotát „követi”, annak változását tükrözi.
A vizelet a leghatásosabb anyag minden betegséggel szemben, kivételt képeznek a törések és a születési rendellenességek.
"A vizelet megvédi az orvost attól a gyakori hibától, hogy ne megfelelő gyógyszert írjon fel betegének!”
Franciaországban hajat mosnak friss vizelettel. Ismert a vizelet használata minden kozmetikai cégnél, leginkább a márkás szemránckrémekben használják terhes nők vizeletét, magas hormontartalma, fiatalító hatása miatt. Ma is így van!
1917-ben még mindig állították, hogy a női kéz vizelettel való bedörzsölése, illetve mosása varázsolja a bőrt igazán selymessé. Ki ne hinné el ezt, ha olyan országban állítják, amely piacvezető a kozmetikai termékek előállításában!
Kínában a mai napig gyártanak olyan szappant, amit várandós nők vizeletéből készítenek.
Afrikában a tejesedényt vizelettel mossák ki fertőtlenítés céljából. Régi, de a friss vizelet is kiváló természetbarát tisztítószer.
Kaliforniában az indián anyák gyermekeiket az időjárás viszontagságai ellen vizelet és szénpor keverékével kenték be.
Izlandon és Alaszkán kezüket és arcukat vizelettel mossák szintén az időjárás viszontagságai ellen.
Spanyolországban a vizelettel történő fogmosás terjedt el.
Ír, skandináv és német mosónők vizelettel keverték az öblítővizet pamut ruháik tisztásához.
Egyes Észak-afrikai országokban a mai napig vizelettel mossák szőnyegeiket, hogy színük fénylő maradjon.
Hazánkban és Szlovákiában írásos dokumentumok igazolják, hogy az anyák gyermeküket mosták anyai vizelettel.
„A népi gyógyászati szakirodalom fekáliapatika, ganajpatika néven tartja számon a gyógyítás során felhasznált emberi, állati ürüléket, vizeletet, különféle testrészeket, váladékot.
Hints Elek orvostörténész rámutatott, hogy „A misztikumban való hit nyilvánul meg a ganajpatika szereinek alkalmazásában, amulettek és füstölések rendelésében.” /5/ A 17-18. századi orvosló könyveinek javallatai között gyakorta találhatunk idevonatkozó gyógymódokat.
Pápai Páriznál méhcsípés esetén a következő a teendő: „Méhcsípés ellen pedig… jó ez is, ha az ember a maga vizeletivel mossa azután meleg tehénganéjjal békenvén a megmart helyet, vagy összerontott méhfűvel vagy fodormentával békötvén.”/6/
Veszelszky Antal fogfájás esetén ezt javasolja:”A lónak meleg ganéját, még a földre nem húll megszedvén, és erős pálinkával öszve-kevervén, serpenyőbe jól melegítsd meg, és azon melegen köttesd két pofádra: ez inkább annak használ, kinek foga ez előtt ki nem húzatott.”/7/
Magyaralmáson jegyezték le az alábbi esetet: „Édesanyámmal történt 188o körül. Sárgaságba esett, és nagyanyám tanácsára a következőt tette: kilenc napig csollyánra, egy kiválasztott tőre kellett pisilnie, kilenc nap után megpróbálta kihúzni a csollyántövet. Ha tövestül egyszerre kijön a csollyán, azt jelentette, hogy meggyógyul a beteg, ha nem, akkor gyógyíthatatlan. Édesanyám meggyógyult.”
Ehhez hasonló esetet olvashatunk egy a 18. századból való, Gelencén előkerült családi kéziratos orvosló könyvecskében is: „Betegnek próbálása. Még az beteg embernek vizeletivel öntözd meg az csillyánt, ha az csillyán másodnapra meghirvad, meghal.”/8/
Történeti munkákban, családi levéltárakban ugyancsak fellelhetőek idevonatkozó adatok.
Például a Radvánszky család levéltárában Ujhelyi István Apafi Anna számára írt orvosi könyvében sárgaság esetén az alábbi javallatot olvashatjuk:” Az mely emberen sárgaság vagyon, azon embernek vizelletiben főzz meg egy darab tehénhúst, add megenni egy agár kölykének – nem agárnak, hanem az kölykének -, azt többször is míveljed, és bizony meggyógyul az ember.
Vagy: Az kását erősen főzd meg, s az patiens vizelletivel keverd egyben, add az ebnek, az eb tüle meghal, s az ember meggyógyul.”/9/”
Folyt.köv.
