“A Mantra 13. évfolyamán végeztem. Emlékszem, a felvételi beszélgetés épp egy igen kerek születésnapomon, augusztus 13-án esett meg. Dr. Földes László, a Mantra igazgatója, anatómia ás más tanok tudója és oktatója a beszélgetés végén kezet nyújtott: „várunk szeptemberben, itt a helyed”.
A Mantrára senki sem az utcáról, véletlenül kerül. Oda út vezet, szellemi, lelki ráhangolódás szükségeltetik, s ha ez megvan, többet ad, mint remélni mernénk. Tudást, különleges világlátást, az elfogadás képességét, valamit, amit talán sok sok szóval határozhatnánk meg, de mi úgy mondjuk: Mantrásan érzékeljük és kezeljük a létet.
Az én életemben a Mantra mindezek mellett még kétféle törést is orvosolt. Egy lelkit és egy fizikait. A lelkit a problémákra való más szemmel tekintés megtanításával, a fizikait (balesetem után) szeretettel, toleranciával, segítőkészséggel. Nemcsak maga az iskola, de az évfolyamtársak is mérhetetlen - a mi világban ritka kincsnek számító – megértéssel és önzetlenséggel fordultak felém. A második évet mankóval, járókerettel, bottal sántikáltam végig. Ez alatt az idő alatt született az első novelláskötetem, a Légvárlakók. A Mantrán tanultaknak és megtapasztaltaknak köszönhetően a balesetemet az élet dolgainak átértékeléseként, az egy évi fizikai kényszerpihenőt pedig lehetőségként éltem meg.
A végzést követően ki-ki tovább élte, folytatta, vagy újra kezdte az életét, de a Mantráról hozott szellemiség kitörölhetetlenül nyomott hagyott és munkál bennünk azóta is. Én tovább folytattam a gyógytermék gyártó cégem – Dr.Milesz Bioproducts - vezetését, ahol a Mantráról a holisztikus szemléletet, a gyógynövények áldásos hatásának hangsúlyozását viszem tovább, különösen az új termékek fejlesztésének területén. Termékcsaládunk a magyar gyártó egyik legrangosabb elismerésével, a Magyar Termék Nagydíj büszke tulajdonosa. Időközben megjelent a második, Szemfényvesztők, majd a 2014-es évben az ElmeRengések című novelláskötetem, melyek emberi sorsok mélységeibe és magasságaiba visznek el.
Az a szemüveg, amellyel a világot nézem, az az elme, amellyel a látott világot érzékelem és megfogalmazom, folyamatosan változik, hiszen minden élmény, történés, tapasztalás alakít. A Mantrán kapott tárgyi tudásanyag egy része idővel talán lassan a feledés homályába vész, azonban néhány dolog észrevétlenül valami végérvényes módon talált utat felém és talált otthont bennem: az elfogadásra, a békességre törekvés, a rosszban megtalálni a jót képessége, az ok és okozat összefüggésére való különleges látásmód, a látható világon túli látás útjainak fürkészése, s még számtalan fontos, s talán néven nem is nevezhető rezdülés. Mindezek megismerése és megtanulása talán nem annyira nehéz, ám a mindennapi létben való alkalmazása, gondolataim és tetteim állandó és tökéletes meghatározójává válása egy életen át tartó feladat számomra.” Bús Anikó