A radionika, mint eljárás a NASA által használt rendkívül hatékony technológia, melyet az űrben tartózkodó űrhajósok vizsgálatára és kezelésére fejlesztettek ki. Ezt az eljárást nagyon kevesen végzik a világon, mert mind a hajminta vizsgálata, mind az eredmények értékelése speciálisan kiképzett személyzetet és berendezést igényel.

Jelen korban számos diagnosztikus eszközről állítják, hogy a NASA használta vagy használja jelenleg is. Azonban a radionika már többször bizonyított. A leglátványosabb eset az Apollo-13 űrhajó majdnem tragédiába torkoló története volt.

1970. áprilisában nem sokkal azután, hogy az Apollo-13 összekapcsolódott a holdkomppal, az űrhajó egyik oxigéntartálya felrobbant, melynek következtében nem jutott elegendő gáz az áramtermelő cellába. Mivel az űrhajón minden árammal működött, ezért a legénység közvetlen életveszélybe került.

A szűkös áramellátás, a navigáció, a kormány és meghajtó rendszerek meghibásodása miatt, természetes – energiamentes pályán – kellett az űrhajót visszahozni a Földre. Megfelelő időben és a megfelelő ideig végzet pályakorrekciók terelték vissza az űrhajót a Földre. Ez viszont azt jelentette, hogy a Holdat meg kellett kerülni. A Hold mögé érve az űrhajóval minden összeköttetés megszakadt, kivéve egyet. Ez a radionikai kapcsolat volt. Ennek a technikának a segítségével lehetett az űrhajósok vitális paramétereit mérni, és az abban bekövetkezett eltéréseket korrigálni. Mindezeken kívül az űrhajó levegőjének tisztítása, a legénységet veszélyeztető kiszáradás, és a pilóta Fred Haise megbetegedése is azok közé a problémák közé tartozott, amelyeket a NASA ugyanazzal a technikával küszöbölt ki, amelyet most mi is bemutatunk Önnek.

Ennek a technológiának a lényege, hogy mintaként csak néhány hajszálat kell leadni, melynek segítségével meghatározható az egészségi állapot számos paramétere. A vizsgálathoz nem szükséges a páciens jelenléte, mert a hajszál által sugárzott jelek mérése és kiértékelése egy speciális radionikai készülékkel történik.

Vitamin-, ásványi anyag- és nyomelemhiány, toxikus anyagok felhalmozódása a szervezetben, mind olyan információ, melyekhez laboratóriumokban csak nagyon nehezen vagy egyáltalán nem lehet hozzájutni. Számos betegséget, annak forrását, kórokozókat és egyéb adatokat lehet kideríteni néhány hajszál vizsgálatával ezen speciális eljárás alkalmazásával.

A radionika alapjai

A radionika atyja egy híres amerikai orvos Dr. Albert Abrams, aki az 1800-as évek második felében patológus professzor volt a Cooper Orvosi Egyetemen.

A radionika szempontjából áttörő felfedezése a következő volt: megfigyelte, hogy ha egy beteget és egy teljesen egészséges embert egy elektromosan vezető kábellel köt össze, akkor az egészséges emberen a vele kapcsolatban álló betegnek megfelelő hasi kopogtatási lelet válik észlelhetővé.

A következő lépés az volt, amikor azt figyelte meg, hogy a betegségek átvezethetősége függ az elektromosan vezető kábel ellenállásától. Szerkesztett egy készüléket, melynek segítségével képes volt az elektromosan vezető kábel ellenállását változtatni. Megfigyelte, hogy minden betegség számára létezik legalább egy ellenállásérték, melynél a betegség a legkönnyebben átvezethető.

A jelenséget Abrams-féle elektronikus reakciónak nevezte el és felfedezését röviden így summázta:

1. Minden anyag "sugárzik".
2. A "sugárzások" annak megfelelően különböznek egymástól, hogy milyen a sugárzást kibocsátó minta atom vagy molekula szerkezete.
3. Függetlenül a származásától, a "sugárzás" képes hatást gyakorolni az emberi idegrendszerre.

Egy másik amerikai orvos-chiropraktőr, Dr. Ruth B. Drown új dimenziókat nyitott e tudományban, amikor az eredeti Abrams-féle vizsgálóeljárás helyett egy ugyanezen elven alapuló, de lényegesen egyszerűbb vizsgálómódszert vezetett be. Ezeken a vizsgálatokon már nem kellett a betegnek jelen lennie, hanem elegendő volt csak a betegből vett vér- vagy hajminta.

Ő volt az, aki felfedezte, hogy távolságból nem csak diagnózist lehet készíteni, hanem hatásos kezelést is lehet végezni a betegből származó minta közvetítésével. A radionika elnevezés, két szó – a rádiótechnika és az elektronika – összevonásából keletkezett. E két technika mellé bevonták a radiaesthesiát, mint munkamódszert.

A radionika elméleti és gyakorlati alapjában a következő elképzelések állnak:

1. Az emberek, illetve minden élő objektum egy közös térben helyezkednek el (Dr. Abrams szerint ez a közös tér a Föld mágneses tere).
2. Minden életforma rendelkezik saját (elektromágneses) térrel, mely individuális tér szerves része a nagy közös térnek.
3. Az ősi elképzelés értelmében "az energia követi a gondolatot", így a gyógyító jel vagy gyógyító "gondolat" a közös tér segítségével az operátortól a páciens felé halad.
4. A páciens és a gyógyítója közötti kapcsolat teljes mértékben független a köztük lévő távolságtól.

A módszer előnyei a többi orvosi diagnosztikus eljárással szemben:

1. Segítségével komplett állapotfelmérést lehet készíteni a betegről relatíve rövid idő alatt, hihetetlenül nagy találati pontossággal.
2. A vizsgálatkor nem szükséges a páciens jelenléte, hiszen bármilyen róla vagy belőle származó minta elegendő (pl.: egy csepp vér, egy csepp vizelet, néhány szál haj- vagy szőrszál, egy kis darab köröm, stb.)
3. A vizsgálat nem csupán a fizikai testi síkon, hanem a lelki és a tudati szinteken is elvégezhető.
4. A betegségek még fizikai manifesztációjuk előtt felfedezhetők.
5. Mivel a vizsgálat "mélyebb értelmű", mint a fizikai testi tünetek detektálása, ezért segítségével feltárható a betegség "valódi oka".

Ezek értelmében a modern radionika az ősi radiaesthesia és a modern félautomatikus műszerek kombinációja.

Egy olyan tudomány, mely valamilyen nem pontosan azonosított sugárzások detektálásával és manipulálásával foglalkozik úgy, hogy közben nem nélkülözheti az operátor hosszú és fáradtságos munkával kifejlesztett képességét.

(Az ismertető Dr. Földes László, a Holistic Remedies Ltd. vezető orvosának Kijevben védett akadémiai doktori disszertációja alapján készült.)